Tudja jól, akit elhagyott már mindentől a kedve
Kidermedve
Van önmagából
A meleg kívülről ér csak, de  odabenn fázol
Amiben láthatom miből mi vagyok
Értem meg, merülök, ezért hagyok
Most minden álarcot
S szívemben virágot találok
Ha nem félek belátni, belátható
Ez és az a pillanat altató
Már nem lesz
Néha többet nyersz azzal ha vesztesz
Mert van, hogy menni hagyni kell
Nem elvisel
Aki téged akar
Annak szívéből festetthez, benned hófehér a fal