Nézem az elhaló virágot és látom nincs
Kiért bontson szirmot újra, ha itt a vég
A világ összezavart mindent bennünk s mi
Nem vesszük észre, meghaltunk odabent már rég
Alkalmazkodva, formába öntve megfelelnénk
Míg magunkon túl jutunk, hordjuk hátunkon a bút
Néha éveinket váltjuk meg pillanatainkkal
Kifelé belülről, egyre halványabbá lett az út