Nem tudom s most van, hogy már nem is érdekel
Itt vagyok fenn, de valahogy mégsem érlek fel
Mert az akarat elhagyott, az igazság elkopott
Vele az arcod ködben a szememen kívül fagyott
Az úton melyen állva olyan furcsa most látni
Ahol a vége könnyben, újra az elejére vágyni