Csak bámuljuk pedig a világ több, mint, amit mi megélünk belőle
Hátra felé lépve bizonygatjuk magunknak, hogy így vagyunk előre
Bepakolunk kívülről, kipakolunk belülről, mert megszoktuk már
Hogy ebben az életben előbb hagy el mielőtt odaérnénk az, ami vár