Gyere majd, úgy ahogyan
Gyere velem, és ne keress mást
Lehet, hogy többet vársz ma még
Furcsa az érzés, hogy nem néz rád az ég
Lelked már más, mint akkor volt
Most már leveheted álarcod
Elmondhatod azt, hogy elmennél
Aki bezárva él az mindig fél
Valami most mégis a földre jut
Amikor végéhez ér az út


Refr:
Várj!
Ma is fáj, hogy ez ennyit ér
Itt a föld a víz
Nem láttalak, mióta elmentél
Dobban a szív
Arcom fújja a fagyos a szél
Eső mesél
Fekete holló száll a múltamról
Mindig elér


Hófehér út, szárnyakon
Legyen a szív szabad, mint rég
Ahogy gyermekként néztél az égre
Hitted, hogy a holnapot nem éled félve
Még keresed, de már elveszett
Múltad mindet maga alá temetett
Szemed homályból néz, felfelé
Árnyékot tolva a fény elé
Kezed levegőt markolva zár
Lassan lepereg, mindaz mi fáj