Elhiszed, hogy tudod, mert ott van előtted
Eldobod a rég elhagyott, magadból kinőttet
De ha a szíveddel ösztönből látni félsz
Amennyit láttatsz dönti el majd mennyit érsz
Mert az, mely a képről szemedre vissza vetül
Árnyéka sem annak, ami ott van legbelül