Te és én együtt formálódva e furcsa lét peremén
Árral szemben úszunk keserű könnyek csalódások tengerén
Egyetlen pillanat, annyi sem marad, belőlünk annyi sem marad
Néhány önmagunk faláról rég lekopott gondolat, mely elhallgat


Minden nap egy újabb
Ezernyi részből ezernyi részre kirakható darab
Te döntöd el, hogy valóságot keresve
Hátra hagyod-e az álmaidat, hagyod-e az álmaidat?


Refr:
Nem kell, hogy vissza nézz, csak egyszer élsz
Látón vakon bolyong, aki hiszi, hogy mindent ért


Rozsdás korlátok közt egy felületes igazodás
Vázunk hasonló, de ami benn él az teljesen más
Szemem, ha szemed tükrében ég
Nekem nem kell jobb se több nekem ennyi pont elég


Vágyaim szavak nélkül beszélnek, mikor kezeim a kezedhez érnek
Nincsenek előre megírt részek, ösztönből a mának élnek